Mindent a kutyákról

Mindent amit a kutyákról tudni akarsz. Itt megtalálod! Legyen ez nevelés, tanítás, vagy bármi más

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Szinte minden gyerek vágyik arra, hogy kutyája lehessen. Érvek és ellenérvek a kutyatartás kérdésében.

Vannak gyerekek, akik beleszületnek a kutyás életbe, hiszen már megérkezésük előtt is volt kutya a háznál. Némely csöppség akár az első lépéseket is a család házi kedvencének szőrébe kapaszkodva teszi meg.

A kutya a gyerek számára semmivel nem helyettesíthető élmény, aki kutyával nő fel, egész másképp fog viszonyulni az élővilághoz. A gyereket felelősségtudatra, gondoskodásra, rendszerességre, toleranciára és empátiára neveli. Mindezek azonban csak a felnőtt maximális odafigyelésével valósulnak meg.

Számos tanulmány utal arra, hogy azok a gyerekek, akik háziállattal együtt cseperednek, kevésbé hajlamosak az allergiára is, ennek magyarázata a háziállattartással járó, a házi porban megtalálható magasabb endotoxin-szint. Az állatoktól származó allergén anyagok, a bőr-és hámsejtek, szőrök a fűtési rendszer és a légmozgás révén mindenhol fellelhetők az egész lakásban, jóval az állat esetleges eltávolítása után is. Az endotoxin a baktériumok által termelt méreg, ami nagy mennyiségben, váratlanul káros, de ha a gyermek fokozatosan, kicsi korától kezdve szokik hozzá, megvédheti őt az allergia kialakulásától. A gyerek az emberektől egyébként is sokkal több mindent kaphat el, mint a kutyától és a búra alatt tartott gyerekek általában könnyebben is betegszenek meg.

Mégis, ha a baba születésekor nincs kutyánk, akkor annak beszerzésével inkább várjunk pár évet, azt az időt – legalább 3-4 éves kort - amikor a gyerekre már észérvekkel hathatunk. A szeleburdi kiskutya és a bizonytalanul totyogó gyerek kettőséből sérülékenysége miatt mindig a gyerek kerülhet ki rosszabbul. Ezért is ajánlanak a szakemberek gyerekek mellé inkább felnőtt kutyát.
Olyan fajtát vagy keveréket válasszunk, amelyiknek tulajdonságai között szerepel az ember élő tulajdonával való megbízható, kíméletes érintkezés. Pl.: a pásztorkutyák esetében.

Jó, ha tudjuk: a kutya játékos jókedvében engedelmeskedik a kisgazdának, óvja-védi a kicsit, de nem ismeri el „falka vezérként” a gyereket annak 10-12 éves kora előtt, az ennél kisebb gyereknek kölyökszaga van még ugyanis. Pláne, ha a kutya volt meg előbb, mint a gyerek, a kutya emlékezni fog az érkezési sorrendre. A mi dolgunk helyrerakni a hierarchiát a családban.

Kizáró okok a kutyatartásra

Mint sejthető is, cikkünk inkább a „pro” oldalt igyekszik megszólaltatni, hiszen otthoni tapasztalatokból tudom, hogy a kutya is része a családnak, és mint családtag mennyi élményt, bölcsességet tud adni.
Van pár ellenérv azonban, melyek megléte esetén a kutyabeszerzést legalábbis elnapolandónak vagy nem tanácsosnak ítélhetjük. Ilyen a már említett, kialakult allergia vagy, ha egészen biztos nem lesz a családnak ideje a kutyára. Ezzel azonban véget is ér a lista.

Jól gondoljuk meg, mert ő nem egy plüss játék, akár másfél évtizedre szóló családtagot választunk. Sajnos a menhelyek tele vannak olyan kutyákkal, akik családban szocializálódtak, de egyszer csak ez a szeretett közeg úgy döntött, hogy mégsem tartja meg tovább. Felsorolni is sok, amit kutyamentő ismerőseink mesélnek: „mert a kutya ugrált, a kutya nem eleget ugrált. A kutya ugatott, a kutya nem ugatott. A kutya gyorsabban nőtt, mint a gyerek…”

Ha igen, milyet?

Minden fajtánál akadnak kivételek, de általánosságban véve igaz, hogy a fajták bírnak bizonyos tulajdonságokkal, hiszen emiatt tenyésztették ki őket.
Vigyázzunk, ha fajtatiszta kutyát szeretnék, csak hiteles tenyésztőtől válasszunk. Óvakodjunk a szaporítóktól. Az egyemberes, őrző–védő kutyákkal legyünk óvatosak, pláne ha több kutyánk is van.
A menhelyen vagy fajtamentőknél is érdemes érdeklődni, ha mindenképp viszonylag tiszta vérvonalra vágyunk. Amennyiben nincs szándékunk kiállításra vinni, inkább egy igazi társat keresünk, érdemes keverék kutyákat választani.
Minden kutya nevelhető, csak rajtunk múlik, hogy hol húzzuk meg a határvonalat és kinek mit engedünk.