Hűséges társunk - a kutya

Hűséges társunk - a kutya

Az ember és a kutya barátsága már több mint tízezer éve tart. Az idők során ez a kapcsolat a különböző fajok között létező egyik legszorosabb kapcsolattá tökéletesedett. 
Kutyákat a világ minden pontján tartanak más és más okból. Valaki csak egy hű társat keres bennük, másutt őrzik a házat, vagy terelik az állatokat. 
Sok országban pedig a vakok, a siketek és a fogyatékos emberek életét teszik teljessé.

A kutyatartás nagy felelősséggel jár. Ezért a kutyatartásról nem szabad elhamarkodva dönteni. 
A kutyák társaságkedvelők, sok mozgásra van szükségük, hogy egészségesek és barátságosak maradjanak.
Nagyságuktól, színüktől és fajtájuktól függetlenül mindannyian hűséges és szerető barátaink.

Ha a kutya a szabadban tölti napjai nagy részét, gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy meleg vagy éppen a nagy hideg elől egy elég nagy, jól elszigetelt és védelmet nyújtó kutyaházba húzodhasson. Néha elkerülhetetlen, hogy kutyánkat megkössük. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy kutyánkat nem szabad állandóan megkötve tartanunk - egy erős, biztonságos kerítés ugyanúgy megvédi a kutyát az elkóborlástól, mint a lánc.

A kutya csak akkor maradhat egészséges és tarthatja meg jó formáját, ha fehérjében és rostanyagokban gazdag táplálékot adunk neki. Az emberi koszt maradéka nem elegendő a kutya testsúlyának megtartásához és az izmok fejlődéséhez. A hegyes csontok pedig még veszélyesek is lehetnek, mivel megakadhatnak a kutya torkán, vagy még komolyabb problémát is okozhatnak a nyelőcsőben.
Ne feledkezzünk meg mindennap friss vizet adni a kutyának.

A szabadban végzett rendszeres mozgás biztosítja a kutya jó közérzetét. Nap mint nap egy ketrecben, lakásban vagy egy szűk udvarban ülni nagyon unalmas a kutyának. Napi egy, lakásban tartottaknál három-négy kiadós séta és egy kis labdázás vagy játék felkelti és fenntartja a kutya figyelmét, aktivitását egész napra, a búskomorsága, rongálási kedve is megelőzhető.

A piszkos, elhanyagolt környezet sok olyan élősködőnek (például: bélférgek, bolhák, tetvek, kullancsok) kedvez, amelyek kelemetlenek a kutyának. Ha már észrevettük ezeket az élősködőket kutyánkon, leghelyesebb, ha állatorvoshoz fordulunk segítségért.
A legjobb megoldás azonban a megelőzés, a kutya környezetének tisztántartása
Ajánlatos félévente féregteleníteni az állatokat.

A kutyákat sok olyan betegség érheti, amelyek veszélyeztetik életét, és amelyek gyógyítása rendkívül hosszadalmas és költséges. Tehát jobb, ha ezeket a betegségeket megelőzzük, és a kutyánkat beoltatjuk ellenük.

Kutyánknak több szempontból is jó szolgálatot teszünk bundájának rendszeres tisztításával.
Először is, szőrét megszabadítjuk a piszoktól, a gubancoktól, és közben azt is ellenőrizhetjük, hogy vannak-e a bundájában élősködők.
Ha már kölyökkorban hozzászoktatjuk kutyánkat szőrének keféléséhez, sokkal egyszerűbben tudunk majd bánni vele, és könnyebben fog barátkozni is, ezenkívül ez egy kellemes, pár perces együttlét a kutyánkkal.
Használjunk kutyasampont, különböző bolhátlanító szereket és bolhaírtó nyakörvet

Az ember által háziasított állatok közül minden kétséget kizáróan a kutya az, amely a legtökéletesebben alkalmazkodott gazdájának életformájához. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a kutyák nagy részének is a négy fal között van az otthona.
Sokak szemében a kutya lakásban való tartása kegyetlenségnek, valóságos állatkínzásnak tűnik.

Bármennyire meglepően hangzik is, a kutya természetes viselkedésformáinak valójában sokkal inkább megfelel a lakásban való élet, mint a kerti tartás látszólagos kényelme és szabadsága.

A falkában élő ragadozók napjuk jelentős részét egymás társaságában, lusta heverészéssel töltik, s naponta csak néhány alkalommal – általában hajnalban és alkonyatkor – indulnak hosszú, közös portyára.
A látszólagos bezártság ellenére a lakásban tartott kutya életritmusa nagyon közel áll ehhez a természetes mintához.

A kertben tartott kutyát ezzel szemben többnyire nem viszi sétálni senki, „hiszen ott van neki a kert!”. Egész nap kénytelen nélkülözni a társaságot, s unalmas magányának egyhangúságát csak az töri meg, ha a kerítés mögül megugathat egy-egy arra vetődő járókelőt.

A lakásban tartott kutya tehát egyáltalán nem szenved, feltéve persze, hogy gazdája nem hagyja túl sokáig magára, nem zárja be (vagy ki) az erkélyre, gardróbba vagy előszobába, nem mulasztja el a rendszeres, napi háromszor-négyszeri sétáltatást, és lehetőséget biztosít a testmozgásra.

Hat-nyolc óra az a maximális időtartam, amit a kutya napközben elvisel magára hagyva, anélkül hogy a dolgát elvégezhetné.
Aki nem képes elfogadni azt, hogy a kutyát naponta többször meg kell sétáltatni, az jobban teszi, ha nem kínozza sem magát, sem az állatot kényszerű együttéléssel.
A kutyának a lakásban nincs szüksége nagyobb mozgástérre, mint nekünk, de feltétlenül legyen egy méretének megfelelő kosara vagy pokróca, már csak azért is, hogy a gazdi ágyának tulajdonjoga ne képezze vita tárgyát.

Az, hogy a lakásban csak kis testű kutyát lehet tartani, tévhit. A lakás nem arra való, hogy a kutya futkározzon benne, s a nagy kutya erre általában kísérletet sem tesz. Természetesen van néhány olyan nagy méretű eb, amelyeknek a számára már kényelmetlen a lakás, de nem az alapterülete, hanem a berendezése miatt.

A kiskutya tanítása

Ha kiskutyát vásárolunk, fontos, hogy azonnal elkezdjük oktatását.
Ezzel kedvesebbé, okosabbá tehetjük őt, és megelőzhetjük a későbbi kellemetlenségeket.

Nagyon sokan panaszkodnak, hogy a kutyájuk neveletlen, állandóan felugrik az ágyra, megrágja a papucsot, vagy egyéb tárgyakat.
Pedig alapvetően egyetlen kutya sem neveletlen, csupán alkalmazkodik környezetéhez. Ha a gazdája nem tanítja meg neki a helyes viselkedést, akkor felnőtt korában is a saját feje után megy.

Nem jó, ha összeugrál a kutyám. Sokszor látunk kedves kutyákat, akik állandóan gazdájukra ugranak.
Ez kisebb korban nem okoz gondot, de ha egy felnőtt, 60-70 kilós kutya ugrik gazdájára - vagy éppen a szépen felöltözött vendégre -, az már nem olyan kellemes.
Éppen ezért már kisebb korban meg kell tanítanunk kedvencünknek, hogy csak akkor ugráljanak, ha engedélyezzük.

Hogyan taníthatjuk ezt:
- Amikor a kiskutya nekünk ugrik, soha ne simogassuk meg. Lehet, hogy nem értik meg elsőre a célzást, de ha huzamosabb időn át alkalmazzuk ezt a módszert, akkor előbb-utóbb elhagyja a rossz szokást.
- Amikor ugrálni kezd, szóljunk rá, hogy üljön le. Ha már kezdi megtanulni, mit kell tennie, ajándékozzuk meg jutalomfalattal.

A kutyák számára nagyon fontos a játék. Nem csak szórakozás, de egyben a gazdival való kapcsolat erősítésére is alkalmas, ráadásul a kiskutyákkal való játék személyiségük alakulására is hatással van.

Fontos, hogy szelektáljuk a játékokat. Az agresszív játékok később a kutya harciasságát eredményezhetik.

Ha gyermekünk játszik a kutyával, mindig figyeljük oda.
Erre két nagyon fontos okunk van:
Egyrészt a gyermekek érdekében, nehogy valami sérülés történjen, ha véletlenül bántja az állatot.
Másrészt pedig a gyerekek a játékaikkal rossz irányba terelhetik a kutya fejlődését.

Amíg házi kedvencünk pár hónapos, viccesnek is tűnhet, ha játék közben harapdál. Ha azonban erről nem szoktatjuk le, nagyobb korában akár sérüléseket is okozhat.
Igyekezni kell olyan játékokat választani, melyek az összhangot, a barátságot segítik elő.
Fussunk versenyt kutyánkkal, vagy tanítsuk meg neki, hogyan hozza vissza a labdát.
A kutyák szeretnek úszni ezért néha vigyük el egy tóhoz.
Vásároljunk neki műanyag játékokat.

Fontos a kutya viselkedése a lakásban és a vendégekkel szemben.
Az nem gond, ha megugat egy idegent, de az már nem szerencsés, ha azonnal ráugrik (természetesen szeretetből) vagy éppen agresszív mindenkivel.
Jó, ha már kiskorában megtanítjuk arra, mi a teendő, ha vendég érkezik.
A legfontosabb, hogy megtanítsuk számára az "ülj" utasítást. Ha ezt betartja, nem lesz gond a vendégekkel sem. A jól nevelt, szófogadó kutya gazdája társaságában mindenkivel szelíd és barátságos, ugyanakkor távollétében jó házőrző.

Fontos, hogy mindig megjutalmazzuk kutyánkat, ha hallgat ránk.
Sokszor egy dicséret is elég, de jutalomfalattal is megajándékozhatjuk.

Jutalmazás, szidás

A legfontosabb dolog a következetesség.
Csak akkor dicsérjük a kutyánkat, amikor éppen jót csinál, és csak akkor szidjuk, amikor éppen rosszat tesz.
Fontos, hogy a büntetés mértéke arányos legyen az elkövetett bűnnel, szintúgy a dicséret is. A büntetés már semmit sem ér, ha az elkövetett tett után pár perccel következik, mert nem fogja tudni a kutya összekapcsolni.

A kívánt viselkedést mindig erősítsük meg a kutyánkban, míg a nem kívánatosat azonnal tiltsuk, hogy megtanulja, mit várunk el tőle.
Azonban ha a nem kívánt viselkedés célja a figyelmünk felhívása - pl. ugatással - ne tiltsuk, hisz ezzel a kutya elérte a célját, hanem hagyjuk figyelmen kívül, míg abba nem hagyja. 
Ekkor viszont dicsérjük meg. Soha ne büntessünk kézzel vagy pórázzal! Szükség esetén használjunk egy üres műanyag palackot pár darab kővel megtöltve, melynek már a hangja elég elrettentő a legtöbb kutya számára.
Jutalmazáshoz használhatunk jutalomfalatot, játékot, de mindig legyen ott a simogatás és a szóbeli elismerés is, hiszen a kutyának az a legnagyobb jutalom, ha a gazdi kedvében járhat! 

A rossztett lehet akár tünete is annak, ha a rangsorban problémák vannak. Ilyen lehet a lopás (nem tiszteli a kutyánk a tulajdonunkat) vagy ha a korábban szobatiszta, egészséges kutya újra bepisil, de ezt jelzi az is, ha (legyen akár szuka, akár kan, ivaros vagy ivartalanított) párzó mozdulatokat végez a mi vagy családtagjaink lábán. Azonnal lökjük el, tiltsuk meg neki. 

Ilyen esetekben a valódi, tartós megoldást mindig a gazdi falkavezéri pozíciójának a megerősítése jelenti.

Oldal: Hűséges társunk-A kutya
Mindent a kutyákról - © 2008 - 2024 - kutyatipp.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat